A blogról





a  s z e r z ő r ő l


HardCandy: fanfiction íróként kezdtem a pályafutásom, de sajnos eljött az a pont, amikor az ihlet cserbenhagyott, és a saját világom felé kellett fordulnom. Így a "the Hardest Candy" nevű oldalam megmaradt ugyan, de új tartalmat kapott és létrejött egy új felület, ami egyben (remélhetőleg) egy új lépcsőfokot is jelent.
Első írásom egy aranysárga lóról szólt, első versem pedig egy napfényben gyönyörködő virágról (5 évesen). Merem remélni, hogy azóta sikerült fejlődnöm, de ha egy sárga lóról szeretnétek olvasni, aki gyönyörködik a virágban, arról is boldogan írok nektek. Ezen kívül időnként elszórom majd itt a gondolataim magvait, amiből vagy szárba szökken valami olvasható, vagy tovább locsolgatom a könnyeimmel. Vonzalmat érzek a sötét írások iránt, szeretek megbotránkoztatni és a szokatlanról írni, persze kérdés marad, hogy ez mennyire fordul át jelentéktelenbe.

Ha valaki még mindig kételkedne, HardCandy az ugyan az a HardCandy.
Nem csalás. Nem ámítás.

Igyekszem rettenetes módon vadászni az elérhető, ingyenes és valamit is érő irodalmi pályázatokat, amiknek eredményeit alkalmanként idebiggyesztem.




a z  í r á s a i r ó l

Kedvenc könyvemként az Alíz Csodaországbant tartom számon, amit gyerekként egyébként ki nem állhattam. Talán azért, mert akkor még nem értettem, de felnőttként sokkal többet találtam benne, mint vártam. Emellett rengeteg Lőrinc L. László / Leslie L Lawrence könyvet olvasok, Stephen Kinget, Neil Gaimant, thrillereket és drámákat. Bűnös élvezeteim a Vörös Pöttyös könyvek, még bűnösebb élvezeteim a ZS kategóriás könyvek (merem remélni, hogy ez utóbbi nem látszódik a saját írásaimon).
Többnyire a sötétebb felhangú történeteket kedvelem, illetve mindazt, ami megdöbbenti az olvasót, vagy egyszerűen csak kilöki a komfortzónájából. Szereetek a saját világomtól eltérőbe csöppenni, olyan emberek fejébe bújni, akikébe normál esetben nem lenne szabad, és olyan dolgokról írni, ami nem átlagos.
A történeteim sokszor karakterközpontúak - ami nem jelenti, hogy a cselekmény egyáltalán ne lenne fontos, vagy hogy unalmas, eseménytelen dolgokról szeretek írni. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt, és bízom benne, hogy ebben Ti is a segítségemre lesztek (diszkrét célzás a Komment szekció fontosságára, khm).



2 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon tetszik a blog egyedisége! Megengeded hogy kitegyem a kedvenceim közé?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj, ne haragudj, nem vettem észre, hogy írtál *halk sikoly a háttérben * persze, megtisztelő lenne a számomra!

      Törlés